Mióta felhívtam azt a srácot, nem tudok máson rendesen gondolkozni. A haverjától mindig róla kérdezgetek és pénteken rajzolt (nekem?) egy macskát és megmutatta. A haverja nevében küldte át. És elmesélte a barátnak, hogy bebaszva felhívtam. Nagyon tanácstalan vagyok, egyáltalán akarok tőle valamit? Egyáltalán akar tőlem valamit?

Lassan elkezdek készülődni a nyárra, de csakis magam miatt. Majd gugolásokat szeretnék csinálni, hasizmomat erősíteni, esetleg futni eljárni. Kevesebb cukrosvackot inni, végre inni napi 1-2 litert. Kicsit több zöldség/gyümölcs bevitel se lenne hátrány. 

Asszem' a tegnapi volt az eddigi legrosszabb napom. 2016-ban biztos.

Egész nap össze voltam veszve a legjobb barátnőmmel,pedig egy apró, semmiségen borultunk ki. Megjött és nem volt gyógyszerem. Sajnálatos módon az vagyok, akinek rettentő fájdalmai vannak, néha össze is esek, illetve hullafehér voltam végig. Bár a természetes színem se erőteljesebb. Illetve este tudtam meg, hogy nagymamám elhunyt. Ezt a témát nem nagyon szeretném kifejteni.

Ma pedig a Westendben ettünk, lazába... Már befejztük, és csak ültünk. 3-4 srác leült mellénk, semmi érdekes nem volt bennük, folytattuk a kajálást. Majd egyszer csak egy kurva nagy dübbenést hallottunk, és, hogy  skacok felugrottak. Gyorsan összeszedték a cuccaikat, a körülöttük ülők nem vágták, hogy mi volt. Mi se. Majd pár percen belül, kiderült, hogy 2-3 kis, fehér egeret ledobtak az emeletről. Ott feküdtek a földön, széken. Azt hittem először, hogy ők szórakoztak, de gecire nem. Azonnal összeszedtük a cuccunkat és mentünk tovább. Ez is eléggé rátett egy lapáttal a hangulatomra. Vagyis, valami érzelmes ember vagyok, és nagyon szeretem az állatokat, nem érdekel, hogy milyen fajba tartozik. 

Elsírtam magam, nem bírtam.

Hétvégén sikerült bebasznom, és ráírtam egy srácra, akivel régebben randiztam. Hogy őszinte legyek, eléggé belém esett, de valahogy sose vettem magamat rá, hogy komolyan vegyem. Előfordult, hogy vele aludtam, illetve mindig ott volt amikor kicsit ittasan bánatom volt és végig halgatott. Tekert nekem egy-két cigit és mindent elmondhattam neki. Majd abbahagytuk valamiért, de a hétvégén írtam neki. 

Megmondtam, hogy lusta vagyok írni, így lazán-faszán elkértem a telefonszámát és felhívtam. Elkezdett mesélni, hogy mi van vele. Most végzős és szóba került a tanulás. Szóba hozta, hogy talált egy szupi külföldi egyetemet, és akkor betelt a pohár, elsírtam magam és letettem. Éjszaka volt, hajnali 2-3, a többiek még lent voltak kidőlve. Meghallották ahogy sírtam és szóltak, hogy menjek le. Kis idő múlva rávettem magam, letántorogtam a lépcsőn. Az még meg van, hogy kérdezgetik, hogy mi a baj, de utána kiesett minden. Azt se tudom, hogy-hogy kerültem ágyba.

Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mi történt és rákérdeztem. Nagyon sokat meséltem a srácról, magamról és rólunk. A közös randinkról, hogy mindig ott volt, ha kellett és, hogy nem akarok vele összejönni. Nem értem magam. Még régebben szintén ittasan beszéltem a srácnak egy nagyon jó barátjával. Nem lehetett pontosan kivenni, hogy mikor mit szerettem volna írni. Egyszer ezt küldtem el "De szerhetnek vgbnek tidok". Gondolom az lett volna, hogy szerethetnék, csak nem tudok. Most már mindegy, próbálom kerülni. Mellékesen a múltkor rám kacsintott. Lol.

Én, én sajnálom! Tényleg, nagyon!

Imádom, amikor az elején most eltervezem, hogy fogok írni, majd minden közbe jön és így a varázs eltűnik. A lényeg, hogy még van ez a hetem és finally vége az elsőfélévnek és újult erővel csapatom majd a G-portalt!

Puszi nyuszik.

Mostanában gondolkoztam egy kicsit, hogy mi is történik körülöttem. Ami a legjoban feltűnt, hogy a barátaimnak nagyon sok gondjaik akadnak és, mint mindenkinek nekem is. Nem feltétlenül azért mert új év, új én, de szeretnék kicsit változtatni. A környezetem miatt is, magam miatt is.

• Buksim. Igazából megvagyok magammal elégedve többé-kevésbé, de a hajamat kezdtem megunni, és szeretném, ha zöld lenne. Nem az egész, csak valahogy a fele. Rövid hajam van, baloldalt a fülemig, jobb oldalon az államig ér. A fazon maradna, de a színe más lenne. Jelenleg van egy nagyon fakó kék csík benne, de már le is nőtt és meguntam. Nem vagyok büszke magamra, de az előző barátom mellett eléggé elhanyagoltam magam, mind pihenés miatt, illetve igényesség miatt is. Szeretnék több időt magamra fordítani. 
• Tanulás. Már egyszer nyafogtam egy sort, hogy mennyi minden van és mindig-mindig tanulnom kell. Eléggé elbasztam ezt az első évet, és a másodikban szeretnék sokkal jobban ráfókuszálni a tanulásra. Illetve lassan majd kell egy 12 oldalas esszét írnom valamiről, de a drága ofőm, még meg se említette.
• Környezet. Nem sokára költözünk, tehát új szobám lesz. Már baromi jól kitaláltam, hogy mi, hogy legyen. Kisebb lesz a szobám, ennek örülök. Illetve majd szeretnék jobban rendet tartani, nem mindent szétdobálni. 
• Ruha. Ruhából sose elég, és szeretnék nőiesebb darabokat. Tény, hogy eddig is próbáltam nem srácnak kinézni, de van amikor reggel nincs jókedvem és nem tudok nemet mondani a nagy pulcsinak, ami jó meleg, kényelmes, puha. 
• Határozottság. Nagyon bizonytalan vagyok, ami ritka szar dolog. Akár tudok valamit, akár nem halkan mondom, aztán szinte reflexből visszakérdezek. Néha persze megesik mindenkivel, de, ha már az 'éhes vagy?' kérdésre is az a válaszom, hogy 'nem tudom', kicsit para.

Nem igazán tudom eldönteni, hogy éppen mi is folyik körülöttem, vagy párhuzamosan mellettem, de megint kezdem szarul érezni magam, és úgy érzem, hogy kár volt megbízni bárkiben is. Régebben, nagyon kis mogorva voltam, zárkózott. Voltak barátaim, de magamra vállaltam azt a szerepet, hogy nekem mondjanak el mindent, meghallgatom, segítek, de én magamból nem mutatok. Mikor elköltöztünk, nem volt bennem, hogy ezen változtatni akarok, vagy kellene. Egyszerűen csak jött, hogy ez a lány barátnőm tudjon rólam mindent. Egészen mostanáig. Mostanában inkább róla beszélgetünk, kevésbé vagyok ’téma’. Nem zavarna, ha nem lennének meg a saját gondjaim, de megvannak. Kire kellene támaszkodnom? Holnap átjön végre, és beszélünk. Beavatom, hogy kicsit fáj a szívem ezek miatt.

Igazából ritka alkalmak egyike van, amikor tényleg beteg vagyok, és nem kell rájátszanom, hogy itthon pihenjek.

Szerintem nincs olyan ember aki ezt sose játszotta volna el. A legtöbbször akkor szoktam itthon maradni, ha úgy érzem nem vagyok rendben, nem testileg, lelkileg. Eljött ez megint. Zavarodott vagyok, főleg a barátaim miatt. Ráadásul, ahogy megfigyeltem, pont ilyenkor szoktak történni a dolgok. Olyan szinten előjöttek az érzelmek ez alatt a 2-3 nap alatt, hogy csuda. Majdnem veszekedtem a legjobb barimmal, de végül rájött, hogy butus volt, és írt, hogy ne haragudjak, de nagyon kivan. Az egész a féltékenységről szól, a baráti körömben 3 pár van, illetve még ketten lányok (plusz egy). Ez a plusz egy, valami hihetetlen módon nyomul a párok hímtagjára, illetve alapjáraton egy hülye picsa. Nem sok kell ahhoz, hogy le ne üssem. A srácok védik, mert, hogy mekkora hétvilági spancik, közbe lófarkincát se tudnak egymásról, de spanci. Lol.
Viszont, a crushom, megkérdeztem, hogy ebben a hónapban lenne-e kedvem találkozni, emiatt nagyon boldogka lettem. De már előre félek, hogy mi lesz. 194centi, pici szakáll, hosszú fekete haj, értelmes, jó zenéket hallgat és nincs baja a cicukkal.